túr [2]
túr [2] főnév -t, -ja (csak egyes számban) (elavult)
<Emberen> lovaglástól, <állaton> hám, iga, nyereg dörzsölésétől keletkezett gennyesedő, varas seb; feltörés. [A paripa] hátán látszó túr fehér foltjai… tanúsítják, milyen jó gondját szokták viselni. (Jókai Mór)
