tűr [2]
tűr [2] tárgyas ige -t, jön
1. (ritka) <Vmely ruhadarab, kendőféle szélét> gyűri, göngyöli. Kezében tartotta kalapját és idegesen tűrte a karimáját. Siránkozott, és tűrte a zsebkendője szélét.
2. (ritka) Vmeddig tűr vmit: feltűr, ill. letűr vmit vmeddig. Ingujját könyöke fölé tűrte. Térdig tűrte a nadrágját. Bokájáig tűrte zokniját.
3. Vmibe tűr vmit: betűr (1) vmit vmibe. A csizmába tűri a nadrágja szárát.
Igekötős igék: betűr; feltűr; hátratűr; letűr; visszatűr.
tűrő; tűrődik; tűrt.
