tus [4]
tus [4] főnév -t, -ok, -a v. (népies) -sa
1. A fegyvernek fából való része; puskaagy, puskatus. A puska tusával ütötte ellenfelét.
2. (népies) A bot vastagabbik vége.
3. (tájszó) Tő, csutka.
4. (tájszó) A kéve alsó része, töve.
Szóösszetétel(ek): puskatus.
