tusáz
tusáz tárgyatlan ige -tam,, -ott, -zon
1. (régies) Harcol, küzd rendsz. fegyverrel. A künnlevő strázsák azt hitték, haramiabanda tusáz a bennlevőkkel. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, költői) Lelki küzdelmet vív vmivel. A kérdéssel, hogy mért él, nem tusázott. (Reviczky Gyula)
3. (régies) Szóharcot vív, (veszekedve) vitatkozik. Köz megállapodás lőn, hogy… az elv miatt nem tusázunk. (Kölcsey Ferenc)
tusázás; tusázó.
