túsz
túsz főnév -t, -ok, -a
<A (megszálló) hatalom által> őrizetbevett rendsz. magasabb rangú, jelentékeny személy, akivel szemben a) megszálló> hatalom ellenrendszabályokat alkalmaz, ha a lakosság viselkedése a (nemzetközi) jogba ütközik, ill. ha általában a lakosság ellenségesen viselkedik; kezes. Túszként fogva tart vkit; túszként, túsznak elvisz vkit. A megszállók túszokat szednek. A város túszokat ad. Túszul adják a polgármestert. Megtorlásul kivégezték a túszokat. Túszt neki minden hely küldöze hódolva. (Arany János) Én magam ajánlkozom túszul. (Gárdonyi Géza) || a. <Törvényen kívüli állapot esetén v. nagyarányú bűncselekménnyel kapcs.:> vmely erőszakos csoport által, többnyire zsarolás végett fogva tartott személy. A gengszterek túszként elrabolták a gyermeket.
Szóösszetétel(ek): túszszedés.
