tűzoltó
tűzoltó [z-o] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Tűzoltóság (1) kötelekébe tartozó <személy v. csoport>. || a. (ritka) Alkalmilag tüzet oltó <személy>. A tűzoltó munkások.
2. A tűz, tűzvész oltásával kapcsolatos, ahhoz szükséges, ahhoz használatos. Tűzoltó eszközök, fecskendő, készülék, szerelék, szerszám, vödör. A kastély férfilakói pár perc alatt tűzoltó díszben rukkoltak ki. (Justh Zsigmond)
II. főnév
1. Tűzvész megelőzését, tűzrendészeti feladatok ellátását, ill. vhol kiütött pusztító tűz oltását, továbbterjedésének megakadályozását hivatásszerűen végző, egyenruhával s megfelelő felszereléssel ellátott szakképzett személy. Gyári, színházi, üzemi, városi tűzoltó. A színházi tűzoltó aszkéta barát nyugalmával tartja kezét a vízcsapon. (Krúdy Gyula) Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász. (József Attila) || a. (Önkéntes) tűzoltó: a tűz oltásában szakszerűen kiképzett, a keletkezett tüzek eloltásában alkalomszerűen és díjazás nélkül résztvevő személy. Azonnal önkéntes tűzoltók siettek a helyszínre.
Szóösszetétel(ek): tűzoltóállomás; tűzoltóautó; tűzoltóbalta; tűzoltócsákány; tűzoltó-felszerelés; tűzoltó-felügyelő; tűzoltókészültség; tűzoltókocsi; tűzoltó-laktanya; tűzoltóparancsnok; tűzoltósisak; tűzoltótestület; tűzoltótiszt; tűzoltó-zenekar.
tűzoltói.
