uborka
uborka főnév ..kát, ..kája, (népies) ugorka
1. A tökkel rokon konyhakerti növény; aranysárga virága, fiatalon serteszőrös, éretten hosszúkás v. hosszúkás-hengeres, zöld v. sárga héjú termése van (Cucumis sativus). Korai uborka; virágzik az uborka.
2. Ennek termése, amelyet frissen v. tartósítva salátának, savanyúságnak v. ételek ízesítésére használnak. Ecetes uborka; → kovászos uborka; salátának való uborka; savanyított uborka; sós v. vizes uborka; → bekovászolja az uborkát; uborkát eszik. Szóláshasonlat(ok): olyan (a képe), mint a savanyú uborka: kedvetlen, kelletlen, kényszeredett a viselkedése, ill. az arckifejezése. Ugorkát Bozenből hozatánk, mert azt e föld nem terem. (Kazinczy Ferenc) Kenyér s uborka az ebédjük mára. (József Attila) Makón a kubikosok kenyeret és uborkát ebédeltek. (Nagy Lajos)
3. (állattan) Tengeri uborka: a tüskésbőrűek törzsébe tartozó, uborka (2) alakú, puha bőrű tengeri állat.
Szóösszetétel(ek): uborkaágy; uborkagyalu; uborkaidény; uborkainda; uborkaíz; uborkalé; uborkamag; uborkamártás; uborkaorrú; uborkaszelet; uborkatej; uborkatermés; uborkatermesztés.
uborkás.
