uh
uh [uh] indulatszó, (ritka, irodalmi nyelvben) uhh, uhhh, úh [úh]
1. <Csodálkozás kifejezésére.> Uh! Micsoda szemeket vetnek reám! (Kármán József)
2. <Megijedés, megrettenés kifejezésére.> Uh! dögölj meg; majd halálra Ijesztél. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Felkiálta: »Uh!« s keresztet vetett magára. (Arany János–Gogol-fordítás)
3. <Iszonyodás, útálat, undorodás, megvetés kifejezésére.> Irigyli a pompás szerepemet – súgja Vasadiné fülébe Szentimrey kisasszony. Uh! lelketlen. (Tolnai Lajos)
4. <Felháborodás kifejezésére.> Uh! Lázár deák! adja azt a vasrőföt – uh! hadd verjem, ki még a fogát is [Lipitlottynak]…. Uh! te – ki a boltomból. (Csokonai Vitéz Mihály) Úh álnok, álnok! – lihegte magában a beteg asszony. (Móricz Zsigmond)
5. (ritka) <Fájdalom, elkeseredés kifejezésére.> Szajha… eredj feküdj mellé. – Uhhh… – ordított fel a lány. (Móricz Zsigmond)
