újítás
újítás főnév -t, -ok, -a
Általában az újít (főként 1–2) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a tény, hogy vki újít (vmit); új, addig (szokásban) nem volt, nem létezett dolog kigondolása, létrehozása, megvalósítása.
1. (népies, régies) Újjáalakítás, átalakítás, javítás. A régi bútorok, a düledező ház újítása. Az épületen számos újítást végeztek.
2. <Társadalmi, gazdasági, szervezeti téren> előnyös (szándékú) változtatás, a közérdeket, a haladást előmozdító intézkedés; reform. Gazdasági, közéleti, politikai, szervezeti, társadalmi újítás; korszakos, korszerű, merész újítás; újítások a bírósági eljárásban. A reformkor ifjúságát áthatotta az újítás láza. A nemesség maradi része minden újítás esküdt ellensége volt. Iskolarendszerünk fontos újítása, hogy minden iskolafajból van továbbjutási lehetőség. Nem szabad idegenkednünk az újítástól. Ti, ti az újítás megrögzött ellenzői, Ösmerlek, ráncos homloku tisztes urak! (Vörösmarty Mihály) Vajon újítást akar-é a nép… s nem marad inkább Makacsúl a régi szokásainál? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (üzemi élet, 1945 után) A termelékenységet növelő, az önköltséget csökkentő, a termék minőségét javító v. az ügyintézést jobbá, gyorsabbá tevő új, hasznos ötlet, módosítás, módszer, ill. ennek a gyakorlatban való alkalmazása. Anyagtakarékossági, gyártási, hivatali, műszaki újítás. Sok újítása van. Ezer forint jutalmat kapott újításáért. Benyújtotta újítását. Elbírálták, elfogadták, megjutalmazták újítását. Az üzemünkben bevezetett újításokkal eddig félmillió forint megtakarítást értünk el. Újításoddal népünk jólétének, az életszínvonalnak emelését segíted.
Szóösszetétel(ek): 1. újításellenes; 2. hitújítás; nyelvújítás; perújítás; székújítás; tisztújítás.
újítási; újítású.
