újjá
újjá [ú v. u] igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. az újjá- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, újjá- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósítására, a szóban forgó igével egyértékű. [Újjáépítetted az istállót?] – Újjá [= igen, ujjáépítettem].
