újmagyar
újmagyar melléknév és főnév
I. melléknév (nyelvtudomány) A magyar nyelv fejlődésének azzal a szakaszával kapcsolatos, amely a XVII. század elejével kezdődik, és napjainkban is tart. Az újmagyar nyelv; nyelvünk fejlődésének újmagyar korszaka.
II. főnév
1. (nyelvtudomány) Újmagyar nyelv. Az újmagyarban megfigyelhető hangtani, nyelvtani, szókincsbeli változások.
2. (ritka, régies) Idegen származású, de magyarrá lett, elmagyarosodott személy. Vavel Lajos, mint afféle külföldről beszármazott újmagyar, a magyarországi rablóéletben egész rendszert képzelt. (Jókai Mór) || a. (népies, régies) Már nem vándorló, véglegesen letelepedett cigány. Visszatolta a szobába, egyik kezével egy vén újmagyart húzva maga után mentezsinórnál fogva. (Jókai Mór) A pap… beírta a nagy könyvbe „Kovács Antal újmagyar, hatvanöt éves” stb. stb. Az újmagyar cím kegyes megváltás volt arra mifelénk az anyakönyvekben a „cigány” szó alól. (Ady Endre)
újmagyarság.
