újonc
újonc [ú v. u] főnév -ot, -a
1. (katonaság) Katonai szolgálatra első ízben bevonult, korábban (alap)kiképzésben még nem részesült személy. Az újoncok bevonulása, kiképzése, létszáma, eskütétele. Az újoncok első kimenőjükre készülődnek. S összeálltak indulásra készen Az ujoncok falu közepében. (Petőfi Sándor) A magyar kormány újoncot és pénzt kért az országtól. (Jókai Mór) || a. jelzői használat(ban) (ritka) Újoncként (1) szolgáló <katona>. Ott állnak fegyverben az újonc honvédek – Szabadság szolgái, mind elszánt cselédek. (Sárosy Gyula) || b. (ritka) Az a katona, akit hevenyészett kiképzés után küldtek az arcvonalba. S mén az ujonc a seregben. Uj meg uj rohamra. (Tompa Mihály)
2. Olyan személy, aki vmely foglalkozást kezd, aki vmely pályának az elején van; kezdő. Ezen a téren még újonc. Egy újonc is ügyetlenkedett a színpadon. (Vörösmarty Mihály) || a. jelzői használat(ban) (ritka) Vmely foglalkozásban ilyen személyként működő. A hízelgések … meglepték, mint az újonc kereskedőt a bankjegyek. (Vas Gereben) || b. (ritka) Az a személy, aki vmely helyen v. vmely társadalmi körben ismeretlen, tájékozatlan, idegen, tapasztalatlan. Bátran csak, nem vagy a nőknél ujonc. (Madách Imre) Nagyon újonc lehetsz Rómában. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): újoncbevonulás; újonccsapat; újoncév; újonchad; újoncilletmény; újonckiképzés; újonckivetés; újoncoktatás; újoncoktató; újoncosztag; újoncösszeírás; újoncszakasz; újoncszállítmány; újonctörvény.
újonci; újonckodik.
