újonnan
újonnan [ú v. u] határozószó
1. <Hasonló cselekvésekkel, folyamatokkal szemben:> csak nem régen, a legutóbbi időben, legfrissebben. Újonnan festett lakás; az újonnan érkezett vendégek. Nézze, kérem – szólt a műkereskedő az újonnan érkezőhöz – én egy csendéletet kértem. (Ambrus Zoltán)
2. (ritka) <A szóban forgó v. ismert, hosszabb-rövidebb ideig szünetelő cselekvés, történés, folyamat visszatéréseként, megismételéseként:> megint, ismét, újra. Újonnan megállapították a tennivalókat. Felzúgtak újonnan nőtt lombjaikkal az erdők. (Mikszáth Kálmán) [A színész] mélabúsan sétáltatta újonnan vasalt pepita nadrágját Vásáros-Berény középkorias kövezetén. (Ambrus Zoltán)
3. <Olyan határozóként, amely a szóban forgó tárgy új voltát emeli ki:> új minőségben; mint új <dolog>. Az újonnan felállított kórház; az újonnan felépített gyár; újonnan telepített gyümölcsös. A Hétsastoll utca sarkán béreltünk ki egy… újonnan épített házat. (Kaffka Margit)
