undor
undor főnév -t, (-ok), -a
1. Kellemetlen, gyakran émelygéssel járó testi érzés, amely visszataszító tárgy, anyag v. élőlény láttára v. vmely dolog túlságos élvezete után támad bennünk. Elfogja az undor; undor tölti el vki, vmi iránt, vkivel, vmivel szemben; undort érez vmi iránt; undort kelt; undorral telik el. Gyötrő undor töltötte meg feje búbjától a talpáig, s a gyomra, a szíve remegett. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) Unalommal vegyes csömör érzése. Nem jó ásítva kelni fel | s fülledt undorral telni el. (Kosztolányi Dezső) A szalmaláng közönybe és undorba veszett, mely szürke, mint a hamu, s fekete, mint a korom. (Babits Mihály) Vágyak koldusát, kétségbeesés | őrölt… s émely, undor a | napi robottól. (Szabó Lőrinc)
2. Iszonyodással vegyes mély erkölcsi felháborodás vmely tettel, ill. elkövetőjével szemben. → Méla undor. Undor fogta el e hitványság láttára. Undorral olvasta a hírt. Undoron kívül … van még valami, mit a bűnös iránt érezhetünk – szánakozás. (Eötvös József) Trágár dala rikkant buja dőzsölőknek… Küszöbön undorral tántorodik vissza. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): undorgerjesztő; undorkeltő.
