unott
unott melléknév -an (-abb)
1. Olyan <dolog>, amit vki már un v. megunt. Minden unott volt már neki. Mily unott, üres, Nyomasztó nékem e világi űzlet [= világi tülekedés]! (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. Olyan <személy>, aki már megunt vmit; az unalomtól fáradt, levert. Olyan unott volt, mikor nála voltam. Ne légy már ilyen unott! || a. Ilyen személyre valló, reá jellemző. Unott arccal ül; unott hangon felel. Unottan válaszolgat a hozzá intézett kérdésekre. A toprongyos kis öreg… hangja rekedten és unottan vegyült a szennyes napsugárba. (Babits Mihály)
unottság.
