uras
uras melléknév -an, -abb (elavulóban)
1. Olyan <életmód, divat, magatartás>, amely külsőségeiben, felszínesen az urakra jellemző, az uraknál volt szokásos; mintha úri volna; úrias. Uras étkezés, köszönés, modor, öltözködés, viselet; így urasabb; urasan utazik; urasan él: jómódban, kényelmesen él. Tudná ő is … begyesen, urasan emelni a lábait. (Justh Zsigmond) Belül a szobák pingálva voltak, ez tette őket urasabbá. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Az úri magatartást csak utánzó, uraskodó, úrhatnám <személy>. Uras kuláklány, zsírosparaszt.
