utcai
utcai [cc] melléknév
1. Utcán levő, található, történő <dolog>. Utcai árusítás, baleset, harc, hirdetés, lárma, szenny, verekedés, zaj, tüntetés. Híre ment hamar az utcai esetnek. (Mikszáth Kálmán) Alig bírta az utat: sokszor leült pihenni az utcai padokra. (Gelléri Andor Endre) A kép utcai jelenetet ábrázol. (Nagy Lajos) || a. Utcán (1) működő, foglalkozását ott űző személy. Utcai kikiáltó, köszörűs; (1945 előtt) utcai nő: prostituált nő, utcalány. Odalépett egy utcai árushoz, és vett tőle egy koszorú fügét. (Babits Mihály)
2. Házon kívül, utcán (1) viselt öltözet, ruhadarab. Utcai cipő, ruha. || a. (ritka, rosszalló) Közönséges <megnyilatkozás>. Utcai kifejezéseket, szavakat használ.
3. Utcára néző, nyíló. Utcai ablak, ajtó, kapu, lakás, szoba. Amint hirtelen hátranéztek, meg is látták az öreget az utcai lakásrész előtt. (Babits Mihály) Az utcai szobába nyílt egy nagy ajtó. (Móricz Zsigmond)
