utóbb
utóbb határozószó, felső fok: → legutóbb
I. határozószó
1. (kissé régies) Bizonyos idő elteltével; később. Utóbb ő is rájött, hogy tévedett. Utóbb kivilágodott [= kivilágosodott] beszédeikből, hogy ők nem Janót nevették. (Vörösmarty Mihály) Elfogóim az utóbb jött némber szolgálatában álltak. (Jókai Mór)
2. (kissé régies) <Felsorolásban:> két v. több dolog közül az utolsó helyen. Az utóbb említett mű.
3. (népies) <Vmely meghökkentő, bosszantó v. súlyos esemény bekövetkezésére utalva:> az lesz a vége, hogy…; még megérjük, hogy…; végül (is), utoljára. Utóbb azt meri majd mondani, hogy…
4. Előbb vagy utóbb: előbb-utóbb. És tudod, az erő micsoda? – Akarat, | Mely előbb, vagy utóbb, de borostyánt arat. (Arany János)
5. (ritka) Vki, vmi után, mögött bizonyos távolságra; hátrább. Előre eresztém a mészárost, magam … vagy kétszáz lépést utóbb ballagtam utána. (Vas Gereben)
II. (névutószerűen, -val, -vel ragos határozóval kapcs.) (kissé régies) A -val, -vel ragos névszóval meghatározott időtartammal később. Két héttel utóbb történt. Egy félórával utóbb ő is megérkezett. Néhány héttel utóbb … gyötrő fejfájásról panaszkodott. (Ambrus Zoltán)
Szóösszetétel(ek): előbb-utóbb.
