útonálló
útonálló [n-á] melléknév és főnév (elavulóban)
I. melléknév Olyan <személy, csoport>, aki, amely útonállást követ el. Útonálló banda, rabló, zsivány. Nem bántanak útban pusztázó betyárok, útonálló bégek, hatalmas bojárok. (Jókai Mór) || a. (ritka) Útonállással történő. Útonálló rablás.
II. főnév Útonállással foglalkozó, abból élő személy. Egy csapat útonálló fülelt a zöld lombok alatt. (Vörösmarty Mihály) Zsivány leszek, zsivány, utonálló, Végesvégül bitófa-cifrázó! (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): útonálló-merénylet; útonálló-támadás.
