úzus
úzus főnév -t, -ok, -a (régies, választékos)
1. Szokás (1–2). Úzusban van vmi. A családban úzussá vált a korai kelés. Ti erősen bent ültök a százados úzusotokban: hihetetlennek tartani, ami igaz, s valószínűnek, ami képtelenség. (Mikszáth Kálmán)
2. Íratlan szabály, gyakorlat. Itt az az úzus, hogy vigyázunk egymásra.
3. (régies, hivatalos) Jogszokás.
