üdvözlet
üdvözlet [e] főnév -et, -e [ë, e] (kissé választékos)
1. Az üdvözöl (1–4) igével jelölt cselekvés, ill. az ezt kifejező szóbeli v. írásbeli szöveg. Baráti, harcos, meleg, szíves, tisztelő üdvözlet; üdvözletét → küldi vkinek; üdvözletet hoz vkitől, visz vkinek; vkinek az üdvözletét átadja, tolmácsolja vkinek. Biztos barátnak ajka viszi meg Üdvözletem. (Vörösmarty Mihály) Epedve nézek a távol hazára, Epedve várok egy üdvözletet. (Madách Imre) Valahányszor megérkeztünk valamely városba, a fiúk … mingyárt az első uzsonnán … megfirkálták az üdvözleteiket a rokonságnak. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Tisztelet, megbecsülés, együttérzés, hódolat kifejezése. Mi voltunk a földnek bolondja, Elhasznált szegény magyarok, És most jöjjetek, győztesek: Üdvözlet a győzőnek. (Ady Endre)
3. <Kül. levél udvarias záradékaként, közelebbi, de rendsz. nem benső v. családi kapcsolatban levő ismerőstől való búcsúzás kifejezésére -vel ragos alakban.> Baráti, meleg, szívélyes, szíves üdvözlettel.
4. (ritka) Üdvözlés, köszöntés (1). Csókot nem adhattam Nyájas üdvezletül. (Petőfi Sándor)
5. (vallásügy) Angyali üdvözlet: <a keresztény vallások felfogása szerint> Mária köszöntése az angyal által.
6. (ritka, vallásügy) (Angyali) üdvözlet: <katolikusoknál> üdvözlégy. Imádkozzék …. hét miatyánkot, hét üdvözletet. (Gárdonyi Géza)
üdvözleti.
