ügető
ügető [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki v. ami üget (1–2). Ügető ló; élénken ügető lovas. Szótalan egymással nagy utat menének, Hallgatva dobajját az ügető ménnek. (Arany János) Hová megy? kérdé a mester mellett ügető három kamasz. (Tolnai Lajos) || a. Az ügetésre jellemző, az ügetésben alkalmazott <járásmód>. Ügető lépésben. Három alak fut … Elöl egy gyermek …, utána egy nagy fenevad, egy … medve, ügető, hánykódó futással. (Jókai Mór) Amott jön! … A vén asszony mellett ügető léptekkel, épen most fordul be a faluba.. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -je [e]
1. Ügetésre nevelt, idomított ló. Versenyistállójában három ügető is van. Két kis ügetője… szinte röpülve perdül elénk a könnyű bricskával. (Bársony István) Korponai kapitány éppen ebben az időben hajtott be tizenhatmarkos … ügetőin a városkába. (Krúdy Gyula)
2. (bizalmas) A versenyszerűen űzött ügetés lebonyolítására való pálya, terep. Kimegy a ügetőre. || a. (bizalmas) Az ezen a pályán lebonyolított verseny. Ügetőre jár. Az ügetőn bukott egy hajtó.
3. (ritka) Ügetés. A két lovas gyors ügetőben nekivágott a rétnek. (Herczeg Ferenc)
Szóösszetétel(ek): ügetőegyesület; ügetőhajtó; ügetőpálya.
ügetői; ügetős.
