ügyefogyott
ügyefogyott [e] melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb (kissé választékos)
1. Kissé félszeg és szánalmas módon gyámoltalan, tehetetlen <személy>; ügyetlen, mafla. Ügyefogyott ember. Az ügyefogyott legényen csak nevettek a lányok. Ügyefogyott király volt az A második Endre, Papucs alatt szuszogott az | Istenteremtette. (Petőfi Sándor)
2. Félszegségre, gyámoltalanságra és tehetetlenségre valló; ügyetlen. Ügyefogyott beszéd, mentegetőzés, viselkedés.
3. (ritka, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Kissé agyalágyult, nem egészen ép elméjű <személy>; bárgyú, félkegyelmű. Uraság, gazdagság, amit rád hagyok. Szegény ügyefogyott Béni bátyádnak nem adsz belőle egyebet, mint holtig való ellátást. (Jókai Mór)
4. (régies, irodalmi nyelvben) Olyan, akivel, amivel nem törődnek, akit, amit elhanyagoltak, magára hagytak; árva, elesett. Örömest kívánok ügyefogyott nemzetemnek … szolgálni. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy pillanatot vet még rája, Hogyan ül ottan egymagába, Ügyefogyott bús elitélt. (Vajda János)
II. főnév -at, -ja Ügyefogyott (1, 3–4) személy. Segíteni kell az ügyefogyottnak. . Az én nemes szívem … gyönyörködik az ügyefogyottak védelmében. (Csokonai Vitéz Mihály) Megnyittatá tárházait … kitárta kapuit az ügyefogyottak előtt. (Jókai Mór)
ügyefogyottság.
