ügyelő
ügyelő [e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki vkire, vmire ügyel. Nyájára ügyelő pásztor; a gépre ügyelő munkás.
II. főnév -t, -je [e] (film, színház) Az a színházi alkalmazott, aki az előadás menetét a rendező előzetes utasításai alapján irányítja. Az ügyelő becsenget a színésznek az öltözőbe. Az ügyelő jelt ad a világosítónak. A kegyed jelenése következik! – hangzott az ajtóban az ügyelő figyelmeztetése. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): ügyelőlap.
ügyelői; ügyelőség.
