üledék
üledék [e] főnév -et, -e [ë, e]
Apró részecskékből álló anyag, amely vmely folyadékból rendsz. hosszabb, mozdulatlan állás közben kiválva, a folyadék tartójának, kül. vmely edénynek az aljára lerakódik, leülepedik. A bor üledéke a borseprű. Párolás után maradt üledék. A csatornák üledékét trágyázásra használják. Vizeletének üledékét is megvizsgálták. Felhozott egy marékkal abból a rozsdaszínű üledékből, ami a … sajtár fenekén szokott maradni. (Jókai Mór) Fölolvad a szappan minden üledék nélkül. (Csengery Antal) || a. (földtan) Nagyobb álló- v. folyóvíz fenekén, alján lerakódott anyag, amely a vízben eredetileg oldva volt, ill. amelyet a víz hordalékként magával szállított. A folyók lerakott üledékei. Az agyag, a homok, a homokkő üledékek. Ez alkalommal az iszapba kell nyúlnunk, az üledéket akarjuk bemutatni. (Vas Gereben) || b. (földtan) Olyan kőzet, amelynek anyaga a vízből v. a levegőből ülepedett le. A különféle mállási folyamatok termékeinek lerakódásai üledékek. A kristályos palák üledékek. || c. (kohászat) Lerakódás (2). A kazán üledéke a kazánkő.
Szóösszetétel(ek): üledékképződés; üledéksor.
