ülte
ülte [e] főnév (személyragos) ültöm, ültöd, ültünk, ültötök, ültük; ültét (rendsz. -ben és -ből raggal).
Általában ülése, ülő helyzete.
1. Ültében: úgy, ahogy ott ül; ülő helyzetében. Ültében elalszik. Ültében is látszik, hogy milyen magas. A szegény lány ment egy kis darabot, Aztán leűlt, űltében megfagyott. (Petőfi Sándor) A vonaton … csak ültömben szunyókálhattam valamelyest. (Gárdonyi Géza) || a. Egy ültében: az alatt az idő alatt, míg a szóban forgó személy megszakítás nélkül egy helyben ül; anélkül, hogy közben felállna. Egy ültében megevett egy kacsát.
2. Ültéből: ülő helyzetéből. Felugrott ültéből. Nehéz lett a feje … Felborult ültéből, úgy elgyengült Bence. (Arany János) Néhány rövidruhás hölgy ugrott fel ültéből. (Krúdy Gyula)
