ültetvény
ültetvény [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. <Főleg gyarmatokon v. Európán túli országok (nagy)birtokain> nagyobb területen tervszerűen ültetett, gondozott, rendsz. egyfajta gazdasági haszonnövények, fák összessége. Kárt okoz az ültetvényben. || a. <Az ilyen vidékeken> régebben néger rabszolgákkal, ma bérmunkásokkal megművelt, rendsz. egyfajta gazdasági növényt termelő nagybirtok.
2. (kissé régies) A termőföldbe kiültetett, még kellően ki nem fejlődött gyönge növény. Nagy fagy pusztított a szőlőben is, a fiatal ültetvények mind kipusztultak. De ha vigyázó a gazda, választ két egyforma helyt, Az egyikbe csemetékkel nevendék ültetést ejt, A másikba, ha megnőnek, sorjába elplántálja, Hogy az ültetvény mostoha anyát is így kiállja. (Csokonai Vitéz Mihály) Ültetvényben tett hibát könnyíti, ha csak gyümölcse sértetett, nem a törzs. (Madách Imre)
Szóösszetétel(ek): 1. ültetvényág; ültetvénygazdálkodás; 2. gumiültetvény; gyapotültetvény; kávéültetvény.
ültetvényez.
