üröm
üröm főnév ürmöt, ürme [e] v. -je [e]
1. (Fehér) üröm: a fészkes virágúak családjába tartozó, fénylő, ezüstös, molyhos, szagos, keserű ízű növény (Artemisia absinthium). Szóláshasonlat(ok): keserű, mint az üröm: szörnyen k. Keserüet kivánna már szivem. | Boromba ürmöt. (Madách Imre) Főzzél herbatét … Tégy hozzá egy kis fehér ürmöt is. (Jókai Mór)
2. (növénytan) Ezt és a vele rokon, fészkes virágú növényeket magában foglaló növénynemzetség, amelynek fajai illatos olajat tartalmaznak (Artemisia). || a. (növénytan) Ebbe a nemzetségbe tartozó növény. Fekete, mezei, sziki, sziklai üröm.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Keserűség, szenvedés. Az örömbe gyakran üröm vegyül. Az öröm s a víg élet Keserű ürömmé lett. (Csokonai Vitéz Mihály) Ezt én tudom – mikép nem tudja más – Kit ürömével a tapasztalás Sötét pohárból annyiszor kinált. (Petőfi Sándor) Eszembe jut sok perc, ürömje, méze. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): ürömcsepp; ürömlé; ürömpálinka.
