ürül
ürül tárgyatlan ige -t, -jön
1. <Üreges tárgy, tartó, edény, helyiség> egyre inkább üres lesz, azáltal, hogy tartalma, a benne levő anyag egyre fogy, kevesebb lesz. Ürül az erszény; ürül a hombár, a kamra, a pajta, a pince; ürül a hordó, a kancsó, a pohár, az üveg. Az üvegek még folyvást ürültek. (Jókai Mór) Csörög a kanál, kés, ürülnek a tálak. (Mikszáth Kálmán) || a. <Térség, helyiség> az ott levő személyek, tárgyak eltávozásával, ill. eltávolításával lassanként üressé, kihalttá válik. Ürül a piac, a terem, a város, a liget. Már kezde ürülni Rozgonyi ős telke. (Arany János) Verekedés közben, Hajh, ürül a korcsma. (Ady Endre)
2. (ritka) Bél, gyomor, hólyag ürül: tartalma eltávozik belőle. Belei lassan ürülnek. Hólyagja nehezen ürül. || a. (ritka, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) <Ember, állat> székel, ill. vizel; szükség(let)ét végzi. Mikor ürült a beteg?
Igekötős igék: kiürül; megürül.
ürülés; ürülő; ürült.
