üszök [1]
üszök [1] főnév üszköt, üszke [e] (ritka)
1. Hamvadó tűzben a tüzelőanyagnak még parázsló darabja. Tüzes üszök; a hamuban izzó üszök. [A gólyához…] Toronytetőkön nézvén nyughelyet: Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet. (Tompa Mihály) Már üszökben ég a tűz; Vijjog a harsány kuvik. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. Tűzből kiesett v. kivett parázs, kül. olyan fa, mely egyik végén ég v. parázslik. Üszköt dob, vet vmire: rádobott üszökkel felgyújtja. A legkisebb fiú … Üszköt csóvál néha: tüzkigyókat [= izzó kígyóvonalakat] rajzol. (Arany János) Készítsetek csóvákat, üszköket! … Tüzet az erdőnek! (Jókai Mór) || b. (költői) Parázs (1). A jók a rossz miatt Egy máglya üszkén elhamvadjanak? (Vörösmarty Mihály)
2. (régies) Tűzvészben elpusztult tárgyak, építmények parázsló, romos maradványa. Mire hazamentem, házamat üszkeiben s üszke között két csontvázat találtam. (Jókai Mór)
3. (elavult, irodalmi nyelvben) A szem üszke: a szem tüze, fénye, ill. maga a szem. Nem volt több könyűm, s kiégett Szememnek üszke nem látott világot. (Vörösmarty Mihály) Égett bizony az a két fürt, de a szép asszony szemének üszkétől. (Jókai Mór)
4. (orvostudomány) <Vmely végtagon v. szerven> külső hatás következtében keletkező olyan gyulladás, mely a megtámadott rész elhalásával jár; üszkösödés (gangraena). Kórházi üszök: a sebek szélének és a szomszédos szöveteknek gyors szétesésében megnyilvánuló, főleg piszkos kórházakban terjedő betegség.
