ütöget
ütöget [e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. tárgyas <Kézzel v. kisebb tárggyal> többször egymás után üt vmit. A táncos időnként tenyerével ütögeti a csizmáját. A kiszedett répákat óvatosan egymáshoz ütögeti, hogy a föld lehulljon róluk. A vén Mirza … elkezdett táncolni, … talpához ütögetve tenyerét és kardját. (Jókai Mór) Vidáman ütögeti a parazsat, rávág a tűzre, úgy, hogy az szikrázva nagyot lobban. (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Többször egymás után üt vmire. A combjára ütöget. Nagyokat ütöget az asztalra. || b. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Bizalmaskodás jeleként v. kedveskedés kifejezésére többször ráüt vkinek vmely testrészére; vereget. Vkinek a vállára ütöget; vkit hátba ütöget. Máthé úr sem állhatta meg, hogy nagyokat ne ütögessen a szép úri asszonyság vállaira. (Tolnai Lajos)
2. (sport) tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Bemelegítés, ill. általában gyakorlás végett, nem mérkőzésszerűen, anélkül, hogy számolná a jó v. a rossz pontokat, de megtartva a játékszabályokat, teniszt, asztaliteniszt játszik. A mérkőzés még nem kezdődött meg, még csak ütögetnek. Gyere, ütögessünk egy párat! Jót ütögettünk.
3. tárgyatlan (népies, régies) <Bajusz, szakáll> lassacskán ütközik, serked. Ne adj nekem leányszerepet, hisz már ütöget a bajszom. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Már akkor ütögetett a bajuszom, szakállam. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elütöget; megütöget; összeütöget.
ütögetés; ütögetett; ütögető.
