ütött-kopott
ütött-kopott melléknév ütött-kopottan v. ütötten-kopottan [e]
Általában rossz állapotban levő, nem javított, nem tatarozott <épület, használati tárgy>. Ütött-kopott bőrönd, szerszám, hangszer, ház. Ütött-kopott hegedűjükön … csak cincogni tudtak. (Kuncz Aladár) Valamikor a helyén egy düledező ütött-kopott kocsma állott, melynek cégérjére egy vörös ökör volt pingálva. (Kosztolányi Dezső) || a. Nagyon kopott, viseltes, ócska <ruhadarab>. Ütött-kopott kalap, ruha. Ócska dolmányt szerze s egy ütött-kopott szűrt. (Arany János) || b. Ilyen ruházatot viselő <személy>. Ütött-kopott ember.
ütött-kopottság.
