űz-hajt
űz-hajt tárgyas ige (rendsz. tárgyas ragozásban) űztem-hajtottam, űzött-hajtott; űzzön-hajtson; űzni-hajtani
1. (kissé választékos) Vkinek, vminek szakadatlanul a nyomában van, vkit, vmit megállás nélküli mozgásra kényszerít; kerget, hajszol. A gyerek reggeltől estig űzte-hajtotta a kölyökkutyát. A rendőrök egész nap űzték-hajtották a merénylőt. Az égen a felhő egymást üzi hajtja. (Vajda János)
2. Munkában erőltet, sürget vkit. A nemzetes asszony üzte-hajtotta a ház népét, … mindig a sarkukban volt. (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Egyik jelenség a másikat> időben gyorsan követi. Ezer meg ezer terv űzte, hajtotta egymást sok gondú agyában. (Tolnai Lajos)
űzés-hajtás; űzhető-hajtható; űző-hajtó; űzött-hajtott.
