üzemel
üzemel [e-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (műszaki nyelv, 1945 után)
1. <Gép, gépi berendezés> üzemben (6) van, működik. A vállalat gépei éjjel-nappal üzemelnek. Holnaptól kezdve már az új turbina is üzemel. || a. <Ipari üzem v. vmely részlege, egysége> gépeinek üzemben tartásával v. üzembe helyezésével működik, termel. Az erőmű elsejétől kezdve üzemel. A gépgyár holnap nem üzemel.
2. (ritka) <Nem ipari, nem termelő jellegű üzem> nyitva van, működik, a közönség rendelkezésére áll. A fogaskerekű holnap nem üzemel.
üzemelés; üzemelő.
