üzen
üzen [e] ige -t, -jen [ë], (népies) izen
1. tárgyas (rendsz. tárgyi mellékmondattal) <Hírt, rövid közleményt> szóban, néha írásban vkinek, vminek az útján, közvetítésével tudtul ad, értesítésül küld vkinek. Vki által, vkitől, vkivel üzen vkinek vmit; rádión, távirattal, telefonon üzent. Mit üzensz haza? Azt üzentem apámnak, hogy nemsokára otthon leszek. Egy kis cédulán üzente, hogy várjuk meg. „Ne zugjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefekütt, alunni vágy.” (Petőfi Sándor) Életet és hitet üzen egy halott Nektek fiatal, elhagyott testvérek. (Ady Endre) Annyit kért, hogy engedjék meg, beszélhessen vőlegényével… Üzenni szeretne vele a városba. (Hunyady Sándor) || a. tárgyas Háborút, hadat üzen (vmely államnak): tudatja vmely állammal, hogy hadiállapotban levőnek tekinti magát vele, hogy hadat, háborút indít ellene. || b. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Hadat üzen vminek: vminek a megszüntetésére törekszik, mozgalmat, harcot indít, hirdet ellene. Hadat üzen a tbc-nek. Kevély lelke Franciaországnak Közönséges hadat izent a világnak. (Csokonai Vitéz Mihály) || c. (tárgy nélkül) Üzen vkinek: üzenetet küld neki. Mely dolgot az anyja Nagyfaluban hallván … Izent is, elébb csak szerető szavakkal. (Arany János) Föl, föl, fiúk, hódítóan szállnak A ti bátor, új dalaitok. | Ti már ne is üzenjetek Szegény, öreg Költőcske Mihálynak. (Ady Endre) || d. tárgyas (ritka, költői) Intelmül v. ünnepélyesen figyelmébe ajánl vkinek vmit. Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt. (Kölcsey Ferenc)
2. tárgyatlan Vkiért üzen: magához hív(at) vkit. Már üzentem az orvosért. Rendőrökért üzen.
3. tárgyatlan (régies, irodalmi nyelvben) Vkire üzen: vkit közvetve, de rendsz. erélyesen felszólít vmire, vminek a megtételére. Nosza követekkel vajdára üzennek, Zsoldot nekik osszon, máskép hazamennek. (Arany János)
Igekötős igék: átüzen; beüzen; elüzen; előreüzen; felüzen; hátraüzen; hazaüzen; ideüzen; kiüzen; leüzen; megüzen; odaüzen; ráüzen; utánaüzen; visszaüzen.
üzenés; üzenhető; üzenő; üzent.
