vacakol
vacakol tárgyatlan ige -t, -jon (-t ragos mértékhatározóval is) (bizalmas, rosszalló)
1. <Vmely dologgal, üggyel> hosszasan s rendsz. céltalanul v. eredménytelenül foglalkozik, tölti idejét; a beszélő szempontjából haszontalannak érzett v. tartott módon bíbelődik, veszkődik, bajlódik, piszmog. Még mindig ott vacakol. Nagyon sokáig vacakol a főzéssel. Ne vacakolj ezzel a kerékpárral! Miért vacakolsz annyit a leckével? Lerúgta lábáról a papucsot, mezítláb ment a beteg kályhához. – Annyit vacakolok – sopánkodott Anna. (Kosztolányi Dezső)
2. Vacakol vkivel: piszkál vkit, bosszantja, ingerkedik vele. Mit vacakol velem? || a. Vacakol vkivel: tolakodóan közelít vkihez, főleg nőhöz. Ne vacakoljon!
Igekötős igék: elvacakol; összevacakol; szétvacakol.
vacakolás; vacakoló.
