vagdalkozik
vagdalkozik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
1. Vmely ütő- v. vágóeszközzel össze-vissza vagdal, jobbra-balra csapkod. Bottal, fejszével, karddal, késsel vagdalkozik; őrülten, vaktában vagdalkozik. || a. (irodalmi nyelvben) Közelharcban, párbajban fegyverrel küzd, viaskodik. [Katonaének.] Vitézségről formát Mindenkinek ők adnak, Midőn mint jó sólymok, Mezőn széjjel járnak, Vagdalkoznak, s futtatnak. (Balassi Bálint) Nagy keseredve megy és vagdalkozik ifju Laborcán. (Vörösmarty Mihály) Szilágyi, Hajmási vagdalkoznak szörnyen. (Gyulai Pál)
2. (átvitt értelemben) Hevesen, indulatosan, sértegetőn vitázik, érvel. Csípősen, elmésen, jobbra-balra vagdalkozik. Azzal vagdalkoznak némely – Nem t’om milyen emberek, Hogy ez országban nyilvános Épületek nincsenek. (Petőfi Sándor) Látom – vagdalkozék … csúfondárosan – mekkora domíniumokban terpeszkednek leányai. (Mikszáth Kálmán)
vagdalkozás; vagdalkozó.
