vajha
vajha határozószó (indulatszó-szerűen, csak érzelmileg színezett mondatban) (régies) (feltételes módú igével)
<Aligha teljesülő v. teljesíthetetlen vágy, óhajtás kifejezésére, ill. nyomósítására:> de jó lenne, ha …!; bárha …!; bárcsak …! Vajha igaz volna! Röpülsz égi vándor, Föld s víz felett, Vajha szállni tudnék Én is veled! (Kölcsey Ferenc) Vajha volnék az örömnek fája, Mely virágát soha el nem hányja! | Vajha volnék gazdag és erős fa, | Vésszel és a villámmal dacolva! | Vajha volnék lelkes nép hazája, Melynek értem zengne dalimája [= dalba foglalt imája]: Úgy nem kéne félnem jóslatoktól… (Vörösmarty Mihály) Vajha eljönnél hozzám és látnád [az uramnak] a képét. (Gárdonyi Géza) –1 (elavult) <Felszólító módú igealakkal, felszólító mondatban; kb. a. m.:> de jó lenne, ha … Vajha csak a rövid év tavaszát fentartani tudja S dísz legyen ifjúnak s szép hajadonnak ölén. (Vörösmarty Mihály) || a. (tiltó szóval és feltételes módú igével) (ritka, régies) <Vmitől való távolmaradás, vmit elhárítás kívánásának kifejezésében:> bárcsak…!; ó bár…! Vajha ne kellene a vénség idejét megérnem; pedig már harmincadik évemet számlálom. (Jókai Mór) –a1 (elavult) <Felszólító módú igealakkal, tiltó mondatban; kb. a. m.:> de jó lenne, ha nem … Árva hazád tiltott nevedet nem zengheti többé, Vajha ne érezd ezt a súlyos földnek alatta. (Vörösmarty Mihály)
