vájt
vájt melléknév -an, (-abb)
1. Olyan, ami vájva van, ill. ki van vájva. Fatörzsből vájt csónak; hegyoldalba vájt üreg.
2. Vájt fülű: a) (régies) füléből a fülzsírt eltávolított, jól halló <személy>; b) (átvitt értelemben, választékos) olyan <személy>, aki érzékeny, fogékony a nyelvi, irodalmi, esetleg zenei finomságok iránt; kifinomult stílusérzékű, műértő. Vájt fülű esztéta, író, kritikus. E gyűjtemény szerkesztője sem akart kevésbbé vájt fülűnek … látszani. (Arany János)
vájtság.
