vakarcs
vakarcs főnév -ot, -a
1. (népies) A sütőteknő belső oldaláról levakart tészta, ill. az ebből készült cipó. Gyermekkoromban … a teknő mellett leselkedtem, és a vakarcsból mindig csibét gyúrtam. (Vas Gereben)
2. (népies, tréfás) Sok gyermekes családban, rendsz. már idős szülők utolsó gyermeke. A tizennégy gyermekes családban ő a vakarcs. Jó, becsületes asszony volt – de mire való volt már neki ez a vakarcs? (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas, tréfás, gúnyos) Vézna kisgyerek. Te vakarcs! Ejnye akasztófára való vakarcs, hol van az a seprő? (Mikszáth Kálmán) || b. jelzői használat(ban) (bizalmas, tréfás) Kis termetű, gyak. idétlen külsejű <ember, kül. gyerek>. Mit keres itt ez a vakarcs gyerek? Leráztam … a nyakamrul gorombán, hanem aztán annál nyájasabb voltam a kis vakarcs cigányhoz. (Jókai Mór)
3. (tájszó) Köröm (I).
4. (tájszó) Lóvakaró.
5. (tájszó) Csipkerózsa bogyója.
Szóösszetétel(ek): vakarcscipó.
vakarcsos.
