vakhit
vakhit főnév
1. <Főleg vallási vonatkozásban:> gondolkozás, kritika nélküli rendíthetetlen, feltétlen hit. Szállásainkon éhínség, fegyver, | vakhit és kolera dúlt. (József Attila) || a. (régies) Vminek babonás hívése. E név viselői korán halnak el. Ez az én vakhitem. (Jókai Mór)
2. (elavult) Tévhit, hiedelem. Ne csináljon senki magának vakhitet. (Vas Gereben) Amit beszéltél, az vakhit csupán. (Jókai Mór)
vakhitű.
