vakkant
vakkant ige -ott, -son, -ani (-ni) (hangutánzó)
1. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) <Kutya> hirtelen megszakadó rövid ugató hangot hallat. Egyet vakkant. A kutya szemrehányóan vakkantott. Sem emberszó, sem állathang, | ló nem nyerít, eb sem vakkant. (Babits Mihály)
2. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (népies, tréfás) <Ember> rövid hangot hallat; éppen csak hogy szól. Vakkants már te is egyet! Csak néha vakkantott egyet. Még csak nem is vakkantott. || a. tárgyas (ritka, tréfás) Ilyen módon röviden mond vmit. Vakkantott néhány szót. „No” – vakkantotta.
Igekötős igék: elvakkant; kivakkant.
vakkantás; vakkantó.
