vakog
vakog ige -tam, -ott, -jon (ritka, hangutánzó)
1. tárgyatlan <Állat, rendsz. kutya> többször egymásután vakkantva, szakadozottan egyet-kettőt ugat. Édes-fájós e kürtzene … Rá az eb is, az oktalan, Ösztönileg vonit, csahol … Közbűl a többi nyí, vakog. (Arany János) Kezdődik … az ékes hangverseny, amelyben … nyafog a vadászok négylábú segítsége [a kopó]: ki vékonyan, ki vastagon … csahint, vakog a maga tudása szerint. (Bársony István)
2. tárgyatlan (bizalmas, tréfás) <Személy> makog. Nem mondott semmi értelmeset, csak vakogott.
3. tárgyas (bizalmas, tréfás) <Személy> ilyen módon vmit mond. Mit vakog ez a gyerek?
vakogás; vakogó.
