vakság
vakság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A vak melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; a látás képességének teljes hiánya v. igen nagy mértékben csökkent volta. Született vakság. A vakság gyógyítása. Nagy csapás a vakság. Vaksága miatt koldusbotra, nyomorba jutott. Vakságtól ki már nem fél, Minek annak a szemfedél? (Csokonai Vitéz Mihály) Ki napba néz, vaksággal bűnhödik. (Szigligeti Ede) || a. Vkinek, vminek vak volta, állapota. Az öreg koldus, a macskakölykök vaksága. Vaksága baleset, sebesülés következménye. || b. (irodalmi nyelvben) Vminek vak (I. 2) volta; sötétség. A börtön, az éj vaksága. || c. A tükör vaksága: vmely tükörnek az a fogyatkozása, hogy nagy részben v. teljesen levált róla a foncsor, s ezért nem tükröz.
2. (átvitt értelemben) A józan belátás, megfontolás, a következtető- és ítélőképesség nagyfokú hiánya; korlátoltság, elvakultság. Lelki, szellemi vakság; politikai vakság; a szenvedély, a szerelem vaksága. A szülői szeretet vakságának eredménye a rossz nevelés. Vakságában észre sem veszi a fenyegető veszedelmet. Vakságból tehette csak ezt az ostobaságot. A vakságba merült századok éjjelén | A menyből lehozá Delphi szövétnekét, | S meggyujtá Buda ormain. (Berzsenyi Dániel) Nem nyomja el a költő szellemét Se lelki vakság, sem a sors viszálya. (Reviczky Gyula) Szétcsörtetett a Láznak csapata | … Hályogot tépett a magyar szemen … S hiába: a vakság már nem magyar, Nincs magyar glóbus. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): farkasvakság; havivakság; hóvakság.
vaksági.
