valamicske
valamicske [e] névmás, határozatlan
I. (főnévi) ..két, ..kéje [e]
1. (tréfás, kedveskedő) <A szövegkörnyezettel, a beszédhelyzettel meghatározott dologról:> kevéske, nem sok. Valamicskét értett belőle. Időnként valamicske Ezeknek [a kritikusoknak] is csak kell, S ők minden hulladékot Gyönyörrel falnak fel. (Petőfi Sándor) || a. Kevéske étel v. ital. Evett, ivott valamicskét. Erősebbnek érzi magát, ha valamicskét iszik. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka) Csekélyebb értékű vagyon v. csekélyebb összegű pénz. Keresett valamicskét. Valamicskével ő is hozzájárult. Van valamicskéje: van egy kis vagyona. No ebben az egyetlen faluban akkor is megélhet a jóravaló ember, ha van valamicskéje. (Mikszáth Kálmán) [Apám] képtelen volt kivárni, míg valami jelentékenyebb summára tesz szert, s hogy avval valami megfelelő kisebb vállalkozásba menjen, amin megint kereshet, s így gyűjtögethet valamicskét. (Móricz Zsigmond)
II. (melléknévi)
1. Valami kis; kevéske, némi. Valamicske föld; valamicske zsír. Az orvos itt is tölt valamicske időt, amott is. (Gárdonyi Géza) [Csaba] az arcot kereste, a szárnyatört angyal arcát, a vértelen fehér arcot, amelyben mégis rezeg az élet valamicske lángja. (Gárdonyi Géza)
2. Csekély értékű. Tíz év alatt összekuporgattunk valamicske pénzt. (Kosztolányi Dezső)
III. (ragos alakok, határozószó-szerűen)
1. Valamicskét: egy keveset, egy kissé. Én elég gyarló voltam hinni annyi varázsát nevemnek, s bízni valamicskét magamban is. (Arany János) Valamicskét értek a régi könyvekhez. (Krúdy Gyula) Valamicskét hasonlítottunk egymáshoz. (Kosztolányi Dezső)
2. Valamicskével: egy nagyon kevéssel, egy kicsivel. Valamicskével hosszabb, több. Csak a füle volt valamicskével nagyobb, mint Karlovszky rajzolta volna. (Gárdonyi Géza)
