vályog
vályog főnév -ot, -a v. -ja
1. Törekkel kevert agyagos sár mint építőanyag. Megtapossa, meggyúratja a vályogot. || a. (átvitt értelemben, tréfás) Vályogot köp: köpete telítve van porral.
2. Ebből készült vastagabb, tégla alakúra formált és a napon szárított, építőanyagul haszn. készítmény egy darabja, ill. tömege; vályogtégla. Vályogból rakott fal; vályogot → vet. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, | reszel, kalapál, vályogot vet, ás, | úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedt el | minden hullám. (József Attila) A házak vályogból épültek, s fehérre vannak meszelve. (Nagy Lajos)
3. (mezőgazdaság) Olyan talaj, amelyben a homok, az iszap és az agyag nagyjából azonos mennyiségben fordul elő. Agyagos, homokos vályog.
Szóösszetétel(ek): vályogépület; vályogföld; vályogkemence; vályogkészítés; vályogtető; vályogvetés; vályogviskó.
vályognyi; vályogos.
