vándorkő
vándorkő főnév (földtan)
Olyan, környezetétől elütő hatalmas kő, kőzettömb, amely a jégkori jégtakaró mozgásával került messzi vidékről mai helyére. A lengyel síkságon Skandináviából származó vándorköveket találtak. || a. (ritka) Olyan kő, amelyet a víz időnként más-más helyre görget. Leült hirtelen egy nagy vándorkőre a vízmosásban. – Nagyon elfáradtam – mondta magyarázólag … (Petelei István)
vándorköves.
