ványadt
ványadt melléknév -an, -abb, (népies) vánnyadt (rendsz. kissé rosszalló)
1. (Betegség miatt) elgyengült, fejlődésében elmaradt <élőlény, főleg személy>; satnya. Ványadt kisleány; ványadt macska. Feleségemre nézek, gyenge vánnyadt fiamra nézek. (Tompa Mihály) Egy vánnyadt szobalány rézsodrony virgáccsal castigál [= ver] egy cinmedencében hófehér tojáshabot. (Jókai Mór) || a. Ilyen személyre jellemző. Ványadt arc. Ványadtan vonszolja magát. || b. (tájszó, ritka) Fonnyadt, hervadt, kókadt <növény>. Olyan ványadt az én paprikám.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Erőtlen, fáradt, gyenge <lélek, lelki megnyilvánulás>. Várom: mig egyszer tán zengő vihart hoz Az élet s halk hajóm a tengeren Hazárd, utolsó táncra engedem … Csak ez a csend … ne volna! egy-két emberem Teng-leng a bús hajón reménytelen: Pár vánnyadt vágy, pár züllött, vézna matróz. (Tóth Árpád) Fáradt inak, vánnyadt kedély … (Juhász Gyula) Egyszer valamilyen vánnyadt képzeletű tollforgató … azt írta, hogy a siker „átütő”, a többiek pedig derűre-borúra utánozták. (Kosztolányi Dezső)
ványadtság.
