vármegye
vármegye főnév
1. (történettudomány) <A feudális Magyarországon> a legjelentősebb kormányzati, ill. közigazgatási egység, a törvényhatóságnak vmely nagyobb területet egyesítő faja, amely 1848 után fokozatosan közigazgatási egységgé vált. Királyi, nemesi vármegye; a vármegye önkormányzata. A vármegye egy-egy királyi vár körül alakult ki, és a király által kinevezett várispán kormányozta. || a. (1945 előtt) Általában megye, ennek területe, ill. lakossága. Szulyovszky rokonom, egy vármegyében lakunk. (Kazinczy Ferenc) Három vármegyét járt be koldulva az öreg. (Gelléri Andor Endre) Ő volt a vármegye leghíresebb lumpja. (Nagy Lajos) || b. (átvitt értelemben, népies) <Állandósult szókapcsolatokban.> Hét vármegye: nagyon nagy terület. Hét vármegyében nincs párja v. nincs olyan; túl jár már hét vármegyén; hét vármegyére szól a híre; hét vármegyére szóló áldomás, lakodalom.
2. A vármegyét (1) igazgató, hivatalos ügyeit intéző hivatali szervezet, (régies) nemesi testület. (történettudomány) Nemes v. tekintetes vármegye: <a megyegyűlés v. a megyei hatóság hivatalos megszólítása.> Pajtás! Isten áldjon meg, | Őrizzen a kártól, Vármegyétől, fiskustól, Töröktől, tatártól. (Fazekas Mihály) Kicsi telkét vármegye megváltja, Megfizeti s kárát maga bánja. (Kiss József) Piros borával megint itatott Vármegye bálján jókedvü alispán. (Ady Endre) || a. (ritka) Vármegyeháza. A magyar legény csintalanságból …lop … ha kitudják s a vármegyére kerül, akkor szégyelletében tolvaj lesz belőle. (Arany János) Mihály, öreg Mihály. Eredj fel most már a vármegyére. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): vármegyegyűlés; vármegye-politika; vármegyerab; vármegyerendszer.
vármegyei; vármegyényi; vármegyés.
