végbevisz
végbevisz tárgyas ige
1. (régies v. bizalmas, kissé rosszalló) <Cselekvést> úgy végez, hogy vele feltűnést kelt, v. véghezvisz, helytelenítést von maga után; végrehajt, elkövet. Olyan ordítást vittek végbe, hogy rossz volt hallgatni. Hogy mit vittek végbe azok a gyerekek, arról jobb nem is beszélni! Akármi nagy vétket nem fél vinni végbe … (Csokonai Vitéz Mihály) Olyan táncolást, dalolást vittek végbe a kút körül, hogy egész Bodok összeszaladt a csodájára. (Mikszáth Kálmán) || a. <Elismerést érdemlő cselekvést> végrehajt. Hőstettet vitt végbe.
2. <Tervet, szándékot> megvalósít, véghezvisz. Amit akart, végbe is vitte. [A görög keletiek] egynéhányszor akarának visszatérni az únióra, de végbe nem vitték. (Mikes Kelemen)
végbevihető; végbevitel; végbevitet; végbevitt; végbevivés.
